Pont az erdőben érdemes csengőt szerelni a kerékpárra?

Az erdei ösvényeken valóban kötelező tartozék a kerékpár kormányán a csengő – ezt megerősíti az elmúlt hetek, hónapok tapasztalata…

A koronavírus-válság egyik pozitív következménye volt, hogy a lakosság – vannak, akik egyéb szórakozási lehetőség hiányában – újra felfedezték a természetet, egyre többen kerekedtek fel kirándulni, gyalogosan, kerékpárral, vagy egyéb jármódokban. Korábban szinte néptelen erdei ösvényeken egyre többen lettek. Amikor néhány gyalogos túrázó, kocogó, vagy hegyikerékpáros esetleg félóránként találkozik szembe egymással, akkor jól megférnek a hegyekben úgy is, ha nem ismerik a természetjárásra vonatkozó szabályokat. A jelenlegi szabályozás egyébként is homályos és a lakosság többsége még ha akarna is nehezen tudna utánanézni. Jelen pillanatban kijelenthetjük, hogy a gyakorlatban az egymáshoz való pozitív hozzáálláson és a jólneveltségen múlik, hogy az ugrásszerűen megnövekedett számú túrázó sokaság békésen elférjen az erdőben. Csak remélhetjük, hogy a természetjárók – függetlenül attól, hogy éppen gyalogtúráznak, bringáznak, kocognak, lovagolnak – elfogadják, hogy egy közösséghez tartoznak, pozitívan állnak egymáshoz és eszerint is viselkednek majd. A szabályalkotók pedig belátható időn belül reagálnak a helyszetre, és mindenki számára komfortos környezet alakul ki hosszú távon.

Mi most a bringás túrázók számára szeretnénk felhívni a figyelmet egy nagyon fontos dologra: a csengő használatára. Illetve arra, hogy az erdőben mindig készüljünk fel váratlan helyzetekre az ugyanott túrázókkal találkozva, illetve előzzük meg a kritikus szituációk kialakulásának lehetőségét. Talán azt nem is kell bőven ecsetelni, hogy kerékpárral mindenki olyan sebességet válasszon az erdei ösvényeken, amilyennel haladva biztonságosan tud reagálni az adott környezetben adódó helyzetekre. Ez azonban még csak az érem egyik oldala. Ugyanilyen fontos, hogy az erdőben túrázó társaink is felkészülhessenek a velünk való találkozásra, ehhez pedig a csengő lehet a legnagyobb segítség. A kerékpárcsengő hangját mindenki ismeri, meghallva rögtön tudni fogja, hogy bringás közeledik és meg kell oldani a zavartalan elhaladást egymás mellett. A csengő hangja sokkal egyértelműbb, mintha valaki kiabálva próbál “összefoglalni” információkat: honnan jön és éppen mit akar a bringán ülve… A csengő udvariasabb is, mint az ordítozás, ráadásul egy-két ujjmozdulattal jó előre jelezhetjük túrázó társainknak, hogy mindjárt találkozunk. A felkészülésre hagyott idő fontos is, hiszen ha valaki meghallja a csengő hangját, azonosítania kell a forrását, majd el kell döntenie, mit tegyen a békés egymás mellett elhaladás érdekében.

Nagyon lényeges az is, hogy ne várjuk el a túrázó társaktól, hogy mindig ők tegyék szabaddá a pályát. A legtöbb esetben például a gyalogosoknak valóban csak egy lépésbe kerül, hogy elengedjenek, de nem mindig ilyen egyértelmű a helyzet. A bringán ugyanúgy mérlegeljük, hogy adott esetben nekünk kell engedni. Különösen igaz ez, ha gyerekekkel, kutyákkal túrázó csoporttal találkozunk, ilyenkor a legváratlanabb mozdulatra is fel kell készülni, ez pedig azt jelenti, hogy közel “nullára” kell lassítani. Fontos az udvarias kommunikáció is: köszönés, egy mosoly, illetve mindig köszönjük meg, ha egy gyalogos előzékeny volt a bringással. Tartsuk észben azt is, hogy miközben nekünk nagyon könnyen kontrollálható lehet egy megszokott utazósebesség az erdőben, idősebb túrázóknak ugyanaz félelmetes száguldozás, és rémisztő, ha 10-20 centiméterre repesztenek el mellettük.

Visszatérve a csengőre, magáról az eszközről pár szót: a legolcsóbb, az újonnan üzembe helyezett bringákhoz kötelezően mellékelt, legegyszerűbb változatok is teljesítik funkciójukat. A legfontosabb, hogy kézre álljon, valóban csak egy hüvelykujj-mozdulat legyen a működtetés. Ha tehát túráztok, ne hiányozzon a kormányról a csengő, és használjátok is, minden természetjáró érdekében!

Szerző: Takács Tamás