Ez lehetne az a kulcsmondat, amellyel összefoglalhatnám Tihanyi Erikkel készült interjúmat.

A most 27 éves szombathelyi srác 2018 nyarán költözött fel a fővárosba és egy is kitérő után a vendéglátásban, a koronavírus alatt kezdett el biciklis futárkodni.  A következőkben arról faggattam hogyan szokta meg a közlekedést, hogyan szerette meg a bringázást és ismerte meg ezáltal Budapestet.

R: Hogyhogy a futárkodás mellett tetted le a voksod tavaly?

E: Igazából egy elég monoton munkát végeztem, ráadásul a vírus miatt átálltunk a 12 órás rendszerbe, amit tarthatatlan volt főleg az alacsony fizetés miatt. Rengeteg futár fordult meg nálunk és tőlük elég mély betekintést kaptam ebbe a „szakmába”. Végül a fizetés és a jobb munkakörülmények miatt döntöttem úgy hogy váltok.

R: Miért a bringát választottad eszközül? Hiszen ott van az autó és a robogó lehetősége is.

E: Miután nincs jogosítványom, ezért elég egyértelmű volt, hogy biciklivel fogok dolgozni.

R: Ha lett volna jogsid akkor is a bicikli lett volna a nyerő?

E: Talán a robogó jöhetett volna szóba, de igazából a bicikli nemcsak a környezettudatossági szempontból jobb, mivel nincs semmilyen károsanyag kibocsájtás, de egész szűk utcákba is beférek vele és a fizikumomat is építi, pluszban költséghatékony, hiszen nem kell benzinre költenem.

R: Voltak félelmeid azzal kapcsolatban, hogy biciklivel kell, hogy közlekedj átlagosan napi 8 órát?

E: Mivel előtte, csakis a tömegközlekedést használatam, ezért néha én is aggódva néztem a bicikliseket az autósok tengerében elveszni. De, miután az első napomat végig csináltam rájöttem, hogy ez sokkal egyszerűbb és praktikusabb formája a közlekedésnek, mint gondoltam.

R: Nem származott hátrányod abból, hogy, ugyan Budapesten laksz egy rövid ideje, de szombathelyi lévén azért nem mozogsz annyira otthonosan a fővárosban?

E: Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok többsége, még azok is, akik Budapesten születtek, nem feltétlenül ismerik a várost. Csakúgy, mint anno én, ismerik a szórakozóhelyek és az egyetemek környékét, de ha megkérném őket, hogy menjenek el GPS nélkül a Balázs Béla utcába, a legtöbbjük nem tudná megoldani a feladatot.

R: Akkor ezek szerint már jobban megy a tájékozódás?

E: Nemcsak a tájékozódás, de rengeteg helyet és nemcsak éttermeket és kávézókat értek ezalatt, hanem tereket, belső udvarokat fedeztem fel a munkám során. Úgy érzem megtanultam biztonságosan közlekedni biciklivel Budapesten és kedvet kaptam ahhoz, hogy ezt az eszközt használjam a mindennapi közlekedésemhez is ezután.