Nem egy ember vállalkozott már kontinenseken átívelő, többezer kilométeres teljesítménytúrákra gyalogszerrel, vitorláshajóval vagy éppen kétkeréken… Azonban nem sokan indulnának el egy többéves kerékpáros kalandra családostól, gyerekekkel. Julie és Val azon kevesek közé tartoznak, akik kettő lányukkal mégis nekivágtak a hosszú útnak. Nem kellett hozzá más, csak egy kis felkészülés, rátermettség és vagány elszántság.

 

Először is, hogyan indul el egy család egy ilyen kalandra?

Megkérdezik a gyerekeket is erről! Így két fiúk úgy döntött, hogy otthon maradnak, de a lányokban erősebbnek bizonyult a kalandvágy, ezért végül négyen pattantak nyeregbe. Azt gondolnánk, hogy csak az ízig-vérig bringabolond embereknek jut eszébe ilyen ötlet, de a szülők bevallása szerint ezelőtt nem sokat kerékpároztak.

„Nem vagyunk sem sportolók, sem kalandorok, és nem készítettünk semmilyen komoly edzéstervet indulás előtt. A lányaink valóban csodálatosak, de mielőtt elindultunk, nem voltak különleges képességeik ehhez a kalandhoz (most már van!). Teljesen hétköznapi család vagyunk, akik nekivágtak egy merész útnak.”

A kerékpárokat a hétköznapokban közlekedéshez használták, és ritka alkalomnak számított náluk a hosszabb túra kétkeréken. 2021. júniusában azonban gondoltak egyet, majd otthagyva munkahelyüket, felpakolták kis csomagokba otthonukat, és elindultak a kétéves kerékpáros kalandjukra a 9 és 11 éves lányaikkal. Leváltva rutinszerű, megszokott életüket, elindultak Kanadából, és útközben tanulták meg a tekerés csínját-bínját. A stabil, biztonságos és kényelmes életüket hátrahagyva természetesen nemcsak kalanddal találkoztak, hanem kihívásokkal is. A legnagyobb kihívást a lányok iskoláztatása jelentette. Mivel folyamatosan úton vannak, nem tudnak iskolába járni a gyerekek, de cserébe lehetőségük van olyan tudásra szert tenni, amit csak a való életből tanulhatnak meg.

 

 

„Emlékszem, hogy meg kellett tanulnom Európa összes országát a térképen. De ha valóban el is mész ezekbe az országokba, akkor sokkal könnyebben tudod vizualizálni a hegyeket, folyókat és völgyeket. Megismered a valóságban is ezeket a helyeket, nemcsak a könyvekben.” – mondta Julie.

Ezen kívül elsőkézből ismerkedhetnek meg különböző kultúrákkal, szokásokkal és hagyományokkal, értékes emberi kapcsolatra tehetnek szert, illetve olyan tapasztalatokra, amelyeket nem tudnak megtanítani az iskolában. Minden másra pedig ott van Julie, aki történetesen tanár, így a lányok nem maradnak le túlságosan a kötelező tantárgyak anyagaival sem, miközben körbetekerik a világot. És ezekből a tapasztalatokból nem csak a lányok tanulnak, hanem a szülők is. Talán Julie és Val hozzáállásában rejlik a titok, ami miatt látszólag ennyire könnyedén veszik az akadályokat. Nem terveznek szigorúan előre, hiszen bármikor közbejöhet egy váratlan esemény – inkább az alkalmazkodás művészetét követik útjuk során, miden új és izgalmas lehetőségre igent mondva, mindig kiélvezve az adott pillanatot.

„Természetesen mi is izgulunk, és ez az izgulás nem fog megszűnni. A cél az, hogy elfogadjuk félelmeinket és a bizonytalanságot. Reméljük, hogy ettől majd jobb szülőkké, jobb vezetőkké és jobb emberekké válunk.”

A kanadai kalandor család nyáron Magyarországra is eljutott, ahol szintén ezt a mentalitást követve eltöltöttek pár hetet nemcsak Budapesten, de felfedezték Magyarország számos pontját, és még egy fesztivál látogatásra is jutott idejük.

 

De azóta is gyűjtik a kilométereket, és jelenleg Vietnamban ütötték fel a sátorfájukat.

Kalandjaikat a Biclous Laches Lousses Facebook oldalon tudjátok nyomon követni!