Kerékpáros szemléletformáló rendezvényt szervezni olyan okból, hogy minél többen bringázzanak, decemberben elég nagy kihívás, de amikor az ösküieket megkértük, hogy legyenek partnerek egy decemberi bringás rendezvényben, rábólintottak.
December 11-én szombaton 0 fok és nagy hó várta a résztvevőket, épp ideálisak a körülmények arra, hogy minél többen jöjjenek, ugye. Ami meglepett, hogy bizony nagyon sokan ott voltak reggel 9-kor az iskolaudvaron, a gyerekek – főleg alsósok – bringával, a felnőttek bringával és gyalog. Mi érkeztünk utoljára, a 9 éves lányom barna holmikban, mint rénszarvas, én meg krampuszjelmezben, mivel a tematika az volt, hogy a Mikulás toborozza a jövő évi stábját. A leendő rénszarvasok posztó-agancsot, a krampuszok szarvacskát kaptak ajándékba. Majd innen következett az, ami számomra szívet melengető volt: ez a sok gyerek szemrebbenés nélkül biciklizgetett szépen sorban ide-oda a faluban, majd megálltunk a Séd partján a parkban, ahol már várt minket a 20 centis hóban kijelölt kerékpáros ügyességi pálya.
A bójákból kirakott szlalom pálya teljesítése után a szénabálákra előre elhelyezett hógolyókat (a hógolyók gyúrására külön stáb volt megkérve) kellett átdobni a patakon, majd újabb szlalom következett, és a végén egy partvisnyelet kellett egy karikán áthajítani. Azt gondoltam, hogy itt majd lesz protestálás, de nem. Ez a kb. 20 bringás gyerek és felnőtt úgy nekiállt szlalomozgatni a hóban, esett-kelt a slick gumijával, dobálta a hógolyókat, várt a sorára a hidegben, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mindeközben a helyi alapítvány elnöke Gyapay Zoltán nagyon szórakoztató történetet szőtt és mesélt a „miért kell itt nekünk télen bringázni” téma köré, zseniális keretet adva az egész eseménynek. Végigmentem a pályán vagy 4x, hadd szórakozzanak a maketuszos nénin is a résztvevők (elég nehéz a hóban kanyarodni). A rendezvény kb. egy órás volt, de én ezalatt egy nyígást, egy szülői elégedetlenséget nem hallottam, valahogy mindenki nagyon partner volt ebben a látszólag extrém dologban. Azt hiszem, hogy ez az igazi szemléletformálás, amit ez a sok gyerek és felnőtt mutatott Öskün, és abban bízom, hogy ha most megtapasztalták, hogy a hóban és hidegben biciklizést simán túl lehet élni, akkor szívesebben indulnak el majd akkor is bringával, ha jó idő lesz. És választják pl. bringázást az autóval boltba, iskolába menés helyett, meg inspirálnak másokat is, mondjuk pont azokat, akik ezt olvassák.
Az irodába menet és jövet itt megyek el vonattal Öskün át. Eddig is szerettem a falut, a helyes kis kerek temploma, de főleg a kacsák és libák miatt, amik ott az állomással szemben a Sédben randalíroznak. Emiatt a nagyon jó hangulatú rendezvény miatt még jobban fogok örülni a kacsáknak is. Biztosan van ilyen máshol is, ahol teljesen mindegy, hogy milyen idő van, megtartották a kinti rendezvényeket, ugrálás volt a szélben, esőben, hidegben. Ha tudtok ilyen példát, küldjétek el nekünk.
Ösküre egyébként fel lehet menni a Balaton partjáról is, megnézni a kerek templomot és a kacsákat, Balatonalmádiból 40 km oda-vissza, az útvonal fele kerékpárút, a másik fele kis forgalmú, kitáblázott kerékpáros útvonal, szóval biztonságos is. Akit érdekel az útvonal, küldjön üzenetet a Maketusz oldalára.
Pénzes Erzsébet, krampusz
