Mi történik akkor, ha az extrém kerékpározás szerelmeseiből álló helyi fiatal csapat a saját kezébe veszi az irányítást, majd lelkesedést és munkát nem kímélve elkezdik megépíteni a megálmodott bringaparkjukat? Egy olyan szabadidős hely jön létre, ahol minden korosztály megtalálhatja a maga számára érdekes elfoglaltságot. Vannak, akik a kerékpáros trükkök elsajátítása miatt járnak ide, de akadnak olyanok is, akiket a kialakult közösségépítő erő vonzza be.
Augusztus végén a Budakeszi Bike Park fennállásának 10. évfordulója alkalmából a pályánál jártunk, ahol a reggeltől estig tartó jóhangulatú baráti jambe nyertünk betekintést, és Molnár Péterrel, a KesziRiders SE tagjával beszélgettünk.
Mesélj a helyi bringás életről! Hogyan alakultatok meg?
A pálya a mai formájában 10 éve van ezen a területen, de előtte is volt Budakeszi Bike Park, csak a város egy teljesen másik területén. Azt még illegálisan valamelyik régi lakóépület helyére építettük föl. De egy évvel ezelőtt az önkormányzatunkkal közösen megpályáztuk az Aktív Magyarország és MAKETUSZ által kiírt pályázatot, így megépülhetett a mostani Bike Park. Alapvetően egy indítót szerettünk volna felhúzni, amit így is, úgy is megépítettük volna saját zsebből, mert már megvolt rá az kivitel tervünk, és statikai vizsgálatunk, de így, hogy jött a lehetőség, végül az elnyert összegből finanszíroztuk. A régi indítónk nem volt elég nagy, meg nem is volt elég biztonságos, így már időszerű volt újat építeni.
A Budakeszi Bike Parkot a KesziRiders csinálja, és főleg helyi fiatalokból áll a csapatunk. Pontosabban régebben helyi fiatalok voltunk, most már azért belekorosodtunk a dolgokba. Ez a sportoló közösség már jóval előttünk is létezett nem hivatalos formában, hiszen a városunkban több extrém kerékpáros is volt, így van előzménye a dolgoknak. A mi csapatunk általános iskolában vagy gimnáziumban ismerkedett meg egymással, és itt-ott eljártunk együtt bringázni, így verődtünk össze, majd az idei évre megalakultunk hivatalos egyesület formájában is. A keménymag, – akik itt kerékpároznak, és építik a pályát – azok mind helyiek, kb. 6-8 fős a társaság, akik kiveszik a részüket a pálya építésében.
Milyen út vezetett el odáig, hogy most már egy teljesen megújult pályátok van?
18 éves korunkban kezdtük el felvenni a kapcsolatot az önkormányzattal, mert volt 1-2 ismerősünk onnan, így elkezdtünk beszélgetni. Nagyon jó alkalmak voltak ezek arra, hogy ők is megértsenek minket. Megismerkedtek a mi álláspontunkkal; tehát hogy van igényünk egy pályára, fogjuk is használni, és karban is tartjuk a területet. Így szép lassan fejlődgettünk. Eleinte még kevesebb tőkével, így abból dolgoztunk, amit kaptunk.
A mindenkori önkormányzatunk támogató állásponton van felénk, és kialakult szép lassan ez az együttműködés. Eleinte még lazább kapcsolat fűzött hozzájuk, de volt egy idősebb kerékpáros pártfogónk, Winkler Gábor, aki már gyerekkora óta extrém kerékpározik, és nagyon nagy segítséget tudott nekünk nyújtani. Ő tanította meg nekünk azt, hogy hogyan kell hivatalos ügyeket intézni, hogyan kell felvenni a kapcsolatot az önkormányzattal, és társai. Így megismertek minket az önkormányzatban, és el tudtuk kezdeni az együttműködést. Az önkormányzatunk biztosítja nekünk a területet, nekünk meg most már hivatalos sportegyesületként kell ezt karbantartanunk. Mi tartozunk felelősséggel azért, hogy ez itt egy működő valami legyen.
Hogy néz ki a gyakorlatban a pálya karbantartása?
Egy átlagos napi pályakarbantartás abból áll, hogy meglocsoljuk a földet. Ez így sokkal gazdaságosabb, mintha egy skateparkot építettünk volna, mert annak ha a napi karbantartása nem is, de a kivitelezése a mostani pályának a sokszorosába kerülne. Ellenben ezeken a földugratós építményeken nagyon jól lehet gyakorolni, mert különböző méretűekre meg lehet őket formálni, és lehet őket utólagosan is alakítani. Így viszont a fenntartásukra szánt idő is magasabb, mert folyamatosan harcolnunk kell a talajerózió ellen. Lapáttal és vízzel igyekszünk ezen javítani, és visszatapasztani a földet. De vannak általánosabb munkák is, mint például a fűnyírás a pálya környékén.
Mielőtt még nem volt kerítésünk, rengeteg szülő hozta ki ide a gyerekét, mert a közelben focipálya is van, és előszeretettel használták a pályánkat mászásra. Ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen még fiatalok, és nem tudják, hogy kárt tesznek valamiben. De a kerítéssel megoldódott ez a probléma, annak ellenére, hogy egyébként nincs bezárva a pálya. A Budakeszi Bike Park a Budakeszi Sportpályának a része, ahol éppen épül egy uszoda, de van itt kettő focipálya is, teniszklubbal. A pálya gondnoka szokta nyitni a parkot többi területét, mi meg a sajátunkat. A kapunkat nem zárjuk, így reggel 7-8 órától este 9-ig be lehet jönni. Az egyetlen elemünk, ami le van zárva, az a nagy indítótorony, azt egyelőre szubjektív beléptetési rendszer alapján engedélyezzük, mert nagyjából képben vagyunk azzal, hogy ma Magyarországon ki az, aki egyrészt nem csak hogy képes legurulni, de a mögötte lévő ugratót is képes úgy átugratni, hogy abból ne történjen baj.
Mi volt a fő motiváció a pálya megépítésére?
Gyerekkorunkban sokat jártunk el Budakesziről a Jánoshegyre, és itt kezdtünk el downhillezni. Egy idő után viszont már nem volt benne elég kihívás, mert ugyanolyanok voltak a pályák. Ami mondjuk a mostani pályánkról is elmondható, viszont a különböző trükkök és ugrások nagyon megtetszettek nekünk fiatalkorunkban, és ezeket szerettük volna eltanulni a nemzetközi profi nevektől. Konkrétan példaképként néztünk fel rájuk, és próbáltuk lemásolni az ugrómozdulatokat amiket csináltak. Ahogy mindenki elkezdte ezeket a trükkmozdulatokat megcsinálni, láttuk azt is, hogy ezekhez bizonyos stílusú ugratók szükségesek. És ha már elkezdtük felépíteni a mozdulatokat, és megcsinálni a trükköket, nyilván már nem hagytuk abba, és elkezdtünk fejlődni. Aztán ahogy telt az idő, ez a fajta biciklizés egyre hivatalosabb lett. Normálissá vált, és nem számít már szerintem annyira extrémnek, nem egy underground sport, hiszen nemzetközi nagy versenyek is vannak már.
Mi elsősorban hazai versenyeken szoktunk indulni. A kecskeméti volt a csapat kedvence, de most már sajnos megszűnt. De országszerte járunk Szolnokra, Szekszárdra, a XVI. kerületbe és még sorolhatnám. Ahol éppen jam vagy verseny van, arra megyünk, mert mindenki szeret egy jót kerékpározni, és ezek jó alkalmak erre.
Milyen elemei vannak a bringaparknak?
A kerékpár pályánknak 3 fő eleme van, amiket ügyességi szint szerint lehet megkülönböztetni. A pumpapályát mondanám a legemberbarátibb, leggyerekbarátibb objektumunknak. Erről azt kell tudni, hogy gyakorlatilag a 2 éves futóbiciklistől kezdve a jó egyensúlyú szépkorúig bárki tudja használni. Viszonylag jól fejleszti a motoros funkciókat, nagyon sokat segít az ügyességben, ráadásul kifejezetten élvezetes használni, és menni rajta. A következő a sorban a kisebbik ugratósorunk, a skateparkokban is ismert funboxok mintáira készítettük el. Azért választottuk ezt, és nem a lyukas ugrató formát, mint a nagyobb sorunknál, mert ezt így korábban el tudja kezdeni használni a már 5-6 éves sportoló is. De 40-50 éves korosztály is van, akik most kezdik el a sportot, és kijárnak ide a családjukkal szórakozni, aztán elkezdik a pályánkat használni. Mert ha még nem is tapasztalt ebben, ha a pumpapályán már megszerez egyfajta ügyességet, és bizonyos mozdulatok alapvetővé válnak számára, akkor már végig tud menni ezen is. Lehet, hogy először nem átugratva ezeket, hanem átgurulva, de abszolút lehetséges ez is. A harmadik a sorban pedig a nagyindító mögött lévő 3 nagy dirt ugrató. Azokon lehet a komolyabb trükköket és mozdulatokat már igazán szépen kivitelezni. Sokkal több időt tölt az ember a levegőben, és sokkal nagyobb távot is teszünk meg a levegőben. Hogyha valaki hibázik – és bár ez furcsának tűnhet, – sokkal könnyebb kijavítani a hibát, mert több időnk van rá. Ezeknek a kivitelezését úgy csináltuk meg, hogy minél szélesebbek legyenek a leérkezőink, és ne legyen az útban semmi, így ha mégis hibázik valaki, akkor a lehető legkönnyebben le tudjon csúszni.
Mióta elkészült a park, észrevettetek változást a helyi kerékpáros közösségben?
Igen, valamilyen szinten közösségépítő ereje van. Amit napi szinten is lehet látni, az az, hogy rengeteg család van, akik lejárnak, és elkezdenek beszélgetni, a gyerekek pedig összebarátkoznak. Alapvetően már kezd kialakulni egy olyan bázis, akik lejárnak hozzánk, és abszolút normálisnak tartják azt, hogy a gyerekek az ugratót használják. Ez 10 évvel ezelőtt még kevésbé lett volna elképzelhető. Szinte mindig van olyan, akik első alkalommal járnak a pályánál, de van egy kisebb összetartó csoport is. Nagyjából egyidőben végeznek a gyerekek az iskolában, így egyidőben jönnek ide. Most a nyári szünetben a nyaralások miatt, illetve a hőség miatt kicsit talán kevesebben jönnek, főleg amiatt, mert sajnos nincs nagy árnyékunk, de ezt a problémát faültetéssel szeretnénk megoldani.
Mit terveztek a jövőben, mit szeretnétek megvalósítani?
Kicsit uniformizálni szeretnénk a kiülőnket, mert jelenleg raklapbútorokból, illetve az indító maradványfáiból rajtuk össze. Alapvetően törekedtünk arra, hogy minél inkább fenntartható legyen a dolog. Dehát a talajerózió az bizony nagy úr. Egy tél után viszonylag sokat kell dolgozni a pályán, de ezt azzal tudjuk megelőzni a legjobban, hogy megépítjük, rászánjuk a munkát, és jól letömörítünk mindent. Hála istennek van vizünk, így ezt meg tudjuk oldani, és ivóvizet is tudunk biztosítani. A jövőben azt szeretnénk megoldani, hogy automatizált legyen az öntözésünk, mert a nagy porban nem jó kerékpározni. Hogyha nagy eső jön, akkor a sarat úgy tudjuk megelőzni, hogy a pálya összes lejtése az út felé esik, így nem áll meg sehol sem a víz. Illetve szeretnénk a nagy ugratósoron a földből készült eldobókat fix rámpákra (fa+fém) lecserélni, ha legközelebb forráshoz tudunk jutni, és akkor azokat sem kell újraformálni mivel nem erodálódnak.
A La Poma Bikepark Barcelonában Európa egyik legjobb dirt parkja, és az az úgymond példaképünk. Nagyon hasonlóan épült meg a pályájuk, mert van mellette focipálya, és a gyerekeknek közel van az iskola is, így iszonyú jó elhelyezése van, de ott azért „picivel” nagyobb a terület. És már abszolút gépiesített náluk a pálya karbantartásának a folyamata is. Hosszútávon mi is erre szeretnénk törekedni.
