Faluhelyi Ákos a bringák megszállottja, számát sem tudja kerékpárjainak, a hetvenes évekbeli Peugeot kemping biciklitől kezdve a saját építésű villanybringáig a legkülönfélébb kerékpárok fellelhetők gyűjteményében. Bringa építésről, gyűjtésről, karbantartásról és a kerékpározás szenvedélyéről beszélgettünk vele:
Mesélj kicsit magadról, hogyan kezdődött a kerékpárok iránti rajongásod? Mikor szerettél bele a bringázásba és hogyan indult a gyűjteményed?
Öt éves sem voltam, amikor apukám elvitt az öreg, nehéz Weiss Manfréd biciklit átszabatni gyerek vázas méretre. Az öreg bácsi, akié a műhely volt, egy háború előtti békéscsabai kerékpárgyárban dolgozott, és a műhelye tele volt az onnan megmaradt sablonokkal, szerszámokkal, ez teljesen lenyűgözött – és mai napig elbűvöl.
Bringáztam, fejlesztettem a gépet az elérhető szockó vacak alkatrészekkel és ócskapiacról összeszedett cuccokkal. Évtizedekkel később, amikor Ausztriából teljesen kommersz, áruházi, de “nyugati” kerékpár jutott hozzám – használtan persze – családi vonalon keresztül, akkor láttam, hogy időközben mennyit fejlődött a kerékpárgyártás is. Amikor dolgozni kezdtem, azzal jártam dolgozni. Büszkébb voltam a bicajra, mint más az autójára, annak ellenére, hogy akkor még fehér holló voltam.
Megnéztek?
Meg. Volt, aki megszólt, mégis milyen rangon aluli egy pályakezdő orvosnak kerékpárral járni. Nem messziről jártam, még busszal is lassabb és macerásabb volt, mint biciklivel bejárni.
Aztán szép csendben változott a világ: lassan kezdett “trendivé” válni a kerékpározás. Használt nyugati bringákat és kiegészítőket áruló garázsboltok nyíltak Békéscsabán is, egy éppen a közelünkben. Elkezdtem szemezgetni onnan, megismerkedtem sok mindennel. A lomizás napos oldalának tekinthető ez.
A mi baráti körünkben – büszkén mondhatom – mi “fedeztük fel újra” és szerettettük meg újra a biciklis világlátást.
Hány darab biciklid van összesen?
Változó. Fejben tartani lehetne épp, de nem teszem [nevet], körülbelül egy tucat lehet, ebből néhány teljesen gyűjteményi darab. Ezeket csak elvétve használom, de mindegyik szinte hibátlan állapotban van.
Van néhány egyedi, saját összeszerelésű kedvenc és még lesz több is talán. Van hétköznapi, van túra, és sajnos az életkor elhozta azt, hogy az ízületek a “bölcsesség korába” léptek, ezért átalakítottunk egy férfi és egy női vázas elektromos rásegítéses biciklit is szépkorú, de kifogástalan, masszív donorokból.
Összesen hány olyan bicikli van, amit te építettél?
A gyűjteményi darabokat leszámítva az összes kissé pimpelt darab, de amit igazán én építettem, az egy single speed, ami egy vashulladékból kimentett, szépkorú és a felszíni rozsdától eltekintve kifogástalan állapotú, csúszópapucsosra alakított Csepel Metro vázból épült fel. Amikor a feleségem először meglátotta, azt kérdezte, úristen, ez a szemétdombról van? És szó szerint onnan volt.
Van egy másik, amit egy monti vázból és alkatrészekből építettem, csináltam két városi suhanós bringát is, és persze ott a két elektromos bringa. Terv pedig még számos van.
Mesél kicsit ezekről az elektromos bringákról is, hogyan készültek ezek?
Az új villanybringák ára sem tetszik, illetve amik gyárilag annak készülnek, azok nagyon súlyos darabok. Ezért inkább kiválasztottam két német gyártású aluvázas biciklit a múlt évezredből és csapatmunkával, “valódi” kínai szettel átépítettük.
Az akkumulátor és az elektronika új, ez nagy előnyük a használt villanybiciklikhez képest. Persze lehetne fokozni, ezek nem tudnak rekuperálni, na de egy millió forint fölött van egy erre képes bringa ára és iszonyú súlya van. A koncepció jónak bizonyult, remélem kiszolgálnak minket jó darabig.
Ezek szerint már teszteltétek is?
Bizony, már több túrán is. Úgy tűnik bevált a villanyos segítség. Így, hogy nemrég múltunk ennyi meg annyi, jól esik. Az ízületek lesznek másnaposak egy kiadósabb túra után, főleg ha nemcsak síkon megy az ember. Több naposokra még készülünk, de nem akarjuk, hogy szenvedéssé váljon a túra, maradjon a hepi faktor, ebben segítenek az elektronok.
Térjünk még vissza kicsit az építésre. Hogyan kezdesz neki, amikor nulláról építesz fel egy biciklit? Hogyan születik meg az elképzelés, hogy milyen bringa szülessen belőle?
Szerény leszek, mint Michelangelo: “minden márványtömbben ott van a legszebb szobor, csak a felesleget kell lehántani róla” – ha meglátok egy vázat, akkor abba bele tudom látni a kész biciklit. Az olyan lesz, ami nem jön szembe tömegével. Összegyűlt az évek során nem kevés alkatrészt is, ebben a kollekcióban még néhány biciklire elegendő apróság lapul. Egyszóval, van mihez nyúlni, ha újabb projektbe kezdenék.
Melyik biciklidre vagy a legbüszkébb?
A gyűjteményi darabok közül mindre. Ez egy kicsit olyan, mint az aranymosás, nagyon sokat meg kell nézni, hogy az ember a sok üledék közt megtalálja azt az egy-egy aranyszemcsét, és ezek a bringák nekem mind azok.
Az építettek közül a 24-es Csepel metró vázból, végülis 28-as kerékre épített, csúszópapucsos single speeder-re vagyok a legbüszkébb, az teljes egészében saját elképzelés alapján valósult meg. Ez volt a legnagyobb élmény, ebben benne volt az alkotás öröme.
Melyik a legrégebbi, a legkülönlegesebb biciklid?
A hetvenes évek elejéről van egy Peugeot kemping bicikli, kifogástalan állapotban, azon nem is kellett semmit piszkálni, a külső és belső gumik is gyáriak voltak rajta. Nagyon szépen egyben van, az is az aranymosás eredménye.
Van a nyolcvanas évekből egy, a nümbergi Hercules gyárban kézi gyártásban készült biciklim, de napi használatos utcai harcos bringám is 1999-es évjáratú, ugyancsak kézi gyártású, acélvázas Hercules.
A másik pedig egy 91-es olasz országúti Boteccia Sprinter, szintén kifogástalan állapotban. Acél vázas és nincs nyolc kiló menetkészen! Azért tudtak a régiek is…
Ezekre jól esik ránézni. Egy évben egy-kétszer mindegyik előkerül, megyek velük egy kört, de az apró dolgokat megigazgatni rajtuk is élmény. Ahogy életem párja mondja: én úgy élem meg, hogy ilyenkor dolgozom, ő úgy éli meg, hogy játszom.
Azért mondhatjuk, hogy több biciklid van, mint egy átlag felhasználónak. Hol tárolod őket?
Garázs falán, födémről lecsüngetve, fal mentén. Hely az mindig lehetne több, a két villanybringa például már a nagy túrákra szánt használt kisbuszban lakik. Két szépkorú különlegesség pedig a hétvégi házba költözött a Dunakanyarba.
Hogyan tartod őket karban? Említetted, hogy a különlegességeket is évente előveszed, de gondolom amit napi vagy heti szinten használsz, arra ennél több figyelmet kell fordítani.
Ezek mind olyan járgányok, amik az örök életnek készültek, tehát ha nincsenek napi gyűrésben, akkor egy szezonban egyszer vagy kétszer kell őket csak piszkálni. Napi használatban persze törődést igényelnek, de gondos, figyelmes használat mellett ezek tényleg örök darabok. A tárgyak meghálálják, ha a rendeltetésszerű használat mellett figyelem is irányul rájuk.
Az kiderült számomra, hogy napi szinten elég sokat bringáztok. Szabadidőtökben milyen gyakran ugrotok a “nyeregbe”?
Ugrunk, ha lehet, még télen is, ha olyan az idő. Várjuk már a jó időt is persze és vele túrákat is. Kerékpáron teljesen más minőség menni, utazni, mint autóval vagy akár motorral. Közelebb vagy a természethez, mintha csak sétálnál, de jobban halad az ember. Nem mindegy a tempó, nagyobb utat lehet megtenni. Idén nyáron a 80 kilométeres Gerecse Vértes kört – ami nem síkon vezet – szépen végigtekertük. Ha elektromos rásegítésünk nincs, akkor az nem adta volna ki kényelmesen egy nap alatt.
Úgy tudom, a villanybringa előtt is mentetek nagyobb bringás túrákra. Mesélj ezekről!
Regensburgtól a Dunakanyarig, 1000km volt a legnagyobb túránk, az még a villanybicikli előtti korszak volt. Három hetet szántunk rá. Meg lehetett volna tenni rövidebb idő alatt is, de nem a teljesítmény volt a cél. Habzsoltuk az élvezeteket, szürcsöltük a söröket. Élménytúra volt!
Van még tervben ehhez hasonló nagy biciklis túra?
Van, persze. Ausztriában a Salzkammerguti tavak környékére és Karintiába mennénk. Tervek mindig vannak, és ahogy mondani szokták: fiatalok vagyunk, előttünk az élet!
A végén még egy utolsó kérdésre szeretnék választ: mit jelent neked a kerékpározás?
A találmányt és a megvalósítást csodálom benne. Amikor gurulok a bringán, az sokkal több nekem – és gondolom sok más embernek is – mint helyváltoztatás vagy egyszerű mozgás. Ezért is gyűjtöm őket, ez sokkal több az számomra, mint egyszerű közlekedési eszköz.
